Javában tart a farsang, tele a rendezvénynaptár böllér fesztiválokkal, disznótoros mulatságokkal, ahol gyakran magánszemélyek is próbára teszik gasztronómiai tudományukat. De vajon szedhetnek-e pénzt a fesztiválozóktól? Szervezőként nem árt tisztában lenni néhány regulával, hogy ne kerülj konfliktusba később semmiféle hatósággal...

Gyakori, hogy kulturális rendezvényeken, falunapon bedurrantjuk a gulyáságyút, alágyújtunk a bográcsnak, és össznépi főzőcskézést rendezünk. Farsangkor az asszonyok a fánkot kínálják, serceg a zsír a serpenyőben és paprikás kolbász illata terjeng a levegőben. Az ilyen események közösségösszetartó ereje tagadhatatlan, ráadásul szuper mulatság. Mindenki jól érzi magát a falu kiskondásától a nagynevű vállalkozón át a tiszteletes úrig. 

Nem elszeparált jelenség, amikor a derék gazda vagy gazdasszony jelképes összegért kiárusítja az ételt, hogy legalább alapanyag ára megtérüljön. Szabad, de ha ezt, mint magánszemély tesszük, adóköteles! (forrás: 7. o.: „Amennyiben magánszemély kapja,/gyűjti/kéri az adományt az alapanyag költségei miatt, az adóköteles”)

Más tészta, ha különféle adománygyűjtő eseményről van szó.

Egy tál dödölle – mennyit adsz cserébe?

Nos, éppen az a lényeg, ha karitatív célú az alkalom, semmiféle ételért, italért, amit ajándékba (!) kínálsz, nem kérhetsz ellenértéket! Hogy is van ez?

A nemes célú adománygyűjtés sokakat megmozgat, és a hálás szervezők – amolyan gesztusként (!) – nem csak a szellemet, hanem a testet is igyekeznek a jóllakatni.
Az alkalmi ételkínálás (tehát nem eladás!) adománygyűjtő rendezvényen szerencsére nem gazdasági tevékenység (miért lenne, hiszen nincs kapcsolat az étel és az adomány közt, mind tudjuk), ám vannak kitételek. Lássuk, melyek ezek. 

Ad 1. Magánszemély.
Az ételt készítő, kezelő, felszolgáló személy csak magánszemély lehet. (4.o.) 

Ad 2. Szervezet.
Az adománygyűjtést nem végezheti magánszemély, csak szervezet. 

Ad 3. Igenis, meg nem is.
A jótékonykodás sokba kerül. Alapanyag, rezsi… Éppen ezért a jótékonysági esemény történetébe magánemberként azok is szerepet vállalhatnak, akik amúgy értékesítőként dolgoznak (vendéglátós, kereskedő, kistermelő). 7.o.

Karitatív pörkölt-piac? 

• *Az adomány adható, kérni nem szabad, még burkoltan sem! Az ételt és az adományozást nem szabad összekapcsolni, egyértelműsíteni kell, hogy az élelmiszer ajándék és hivatalos ellenérték nélküli. Ajánlatos ezt az infót már a plakátokon, szórólapokon feltüntetni, és magán a rendezvényen is szembetűnően lekommunikálni.
• *Semmiféle értékesítésre hajazó fogalom nem kerülhet képbe. Például nem hirdetjük úgy a rendezvényt, hogy „karitatív pörkölt-piac”. Helyette legyen inkább „jótékonysági pörköltnap”. 
• A „kínálóasztal-felelős” rendelkezzen minden ételre vonatkozó információval, és kérés nélkül tájékoztasson arról. Nem ártanak a feliratok sem. Ki készítette, mikor, van benne allergén, vagy sem. (Ajánlott, hogy az ételt készítő minden, az ételével kapcsolatos adatot feljegyezzen.)
• Biztosítsunk az étel elfogyasztásához szükséges eszközöket. Szalvéta, kanál, stb.. 
• Egészségügyi kiskönyv vagy orvosi igazolás kell a kínálótól, ha nem szabad szedés van, hanem a kínáló kapcsolatba kerül az étellel.  

Alkalmi eszem-iszom és az élelmiszerbiztonság

Ejtsünk pár szót az élelmiszerbiztonságról. A vállalkozás keretei közt folyó élelmiszerforgalmazás kőkemény biztonsági kitételekhez kötött. Más a helyzet esetünkben, hiszen az ételt magánszemélyek kezelik.
Jó hír, hogy nincs szükség ÁNTSZ engedélyre, sem olyan higiéniai jogszabály betartására, mely amúgy az élelmiszerrel foglalkozó vállalkozástól elvárt. 

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szerencsére egyértelmű iránymutatást ad. 

Jómagam nagyon kedvelem a jótékonysági rendezvényszervezést. Adni jó, no meg a hasamat is szeretem, ahogyan Laci bácsink is. Ám Titokhogyholon egyszer alaposan elsózták a házi pogácsát, nem győztünk inni. Azóta is ezt hallom Laci bácsitól, ha valami túlontúl sós: „Ez biza’ úgy el van sózva, mint Titokhogyholon a jótékonysági pogácsa.”